Egyetemista, tehát ifjú lány. Érdekes neveltetés: keményen balos ÉS keményen katolikus család. Bájos, szép és naiv. Népitáncol. Felfigyelnek egymásra egy sráccal, akivel tkp már régóta ismerik egymást. A fickó zenész. Értékrendje szintén érdekes: jobbos nagyon-magyar ÉS masszív drogos. Ezeket a lány nem tudja. Javában dúl köztük a lamúr, mire kiderül, h egyikük "magukfajta", míg másikuk "magunkfajta"...

Ekkor kezdődnek a problémák. Míg a lány hajlamos lenne elnézni kedvesének "másságát", kerekítené az éleket, a srác keménykedik, gúnyolódik, vádol. "Miattad tart ott ez az ország, ahol, mert te és aljas elvbatátaid a komcsikra szavaztatok! Miattad nincsen munkám, pénzem, miattad vagyok drogos, miattad hajigálom az utcaköveket!" Sok veszekedés, vádolás, sírás. Hiába csodálatos a közös munka és szórakozás, hiába káprázatos az ágy. "Te nem vagy tisztességes nő. Neked nincsenek elveid, erkölcstelen és etikátlan vagy. Hülyeségeket tanulsz, pedig a nőnek, ha magyar, most keményen helyt kell állnia. Nem tudlak elképzelni a tanyán, amit megálmodtam magamnak, amint fejed a kecskét. Hogyan fogsz te nekem 4-5 gyereket szülni?!"

Nem fog, persze, hisz nem is akar. Ahogyan a tanya, a kecske sem vágyai netovábbja. De valóban fontos kérdések ezek, alig 2 hónapnyi kapcsolat után, két huszonéves között?

A szakítás természetesen elkerülhetetlen. A fiú méltatlan és megalázó módon dobja ki a lányt egy közösen átbulizott éjszaka után.

A lány most tépelődik, reménykedik (folytatásban? felejtésben?), vár.

Magyarázatot.

Tőlem.

Ha leszámítom azt a szilárd véleményemet - amit oszt persze ő is, csak valahogy a gyakorlatba átültetés nem ment neki -, hogy drogossal soha, akkor is fenn marad a kérdés: és jobbossal egy balosnak? Van jövő egy ilyen kapcsolatban?

Már csak elméletben, hisz a konkrét eset lezárult immár.

Mennyire különbözhet két ember, ami még tolerálható?