Évezredek óta álmodozunk róla. Néha a legapróbb részletekig megtervezzük, rengeteg energiát fektetve abba, hogy még véletlenül se legyünk pontatlanok - nehogy egy kis apróságon múljon a boldogság! Szinte valamennyien átélünk életünkben olyan hosszabb-rövidebb időszakokat, mikor meg vagyunk arról győződve, hogy valahol vár ránk, csak meg kell találnunk egymást.
Hogyhogy ki? Az igazi. Pontosabban: Az Igazi. A Tökéletes. Mindenben. Ránk szabva, nekünk teremtve. Aki nemhogy érti, de kitalálja minden gondolatunkat. Aki nemhogy megérzi, de átérzi minden érzelmünket. Akivel a világ hirtelen kivirul, akivel egy húron pendülünk, aki mellett mi magunk is már-már tökéletessé lehetünk.
A józanabbak néhány év (évtized) keresés-találás után belátják, hogy ez nem is ilyen egyszerű. Nem elég megálmodni valami herceget-hercegnőt, mert a való világ szemberohan, fellök, eltapos, és a legcsodásabb szerelem is megkopik-elvész idővel. Másképpen kell megközelíteni a remélt boldogságot.
Ekkor kezdődik a kompromisszumos időszak: Rendben, nem kell, hogy gazdag legyen – de legalább legyen egy tisztességes munkája. Elfogadom, hogy nem tökéletes háziasszony – de azért egy tojásrántotta elkészítésére legyen képes. Elviselem, hogy hard rock-rajongó, ha hajlandó velem operába is eljönni.
A korral járó tapasztalatok és a saját személyiség egyre alaposabb megismerése végül általában sikeresen összeérik, és a személy képes lesz meghozni élete nagy döntését (döntéseit): kivel éljem le az életem? Mire idáig eljutunk, már rengeteg felesleges sallang lekopott a Tökéletes ábrándképéről. Rendszerint már nem is tökéletes, „csak” jó vele, éppen jó.
Szeretjük azt hinni, valamiben különlegesek vagyunk. Ha másban nem, legalább ízlésünkben. De ha kicsit alaposabban – netán tudományos érdeklődéssel - körülnézünk a világban, meglepve tapasztalhatjuk, hogy lám, ebben is mennyire hasonlítunk. A párkapcsolatról alkotott nézeteink sorra visszaköszönnek nemhogy a szomszédból, de még kontinensnyi távolságról, egzotikus kultúrákból is.
A hetvenes években a szociálpszichológiai kutatások mohó érdeklődéssel vetették bele magukat a párkapcsolati kérdések tengerébe. A rengeteg miért és hogyan lassan elkezdett kitisztulni, és az eredmények igen meglepőek voltak: elsősorban épp azért, mert nem okoztak meglepetést. Triviális, közmondásos, „már a régi görögök is...” típusú igazságok nyertek bizonyosságot.
A híres nagy hármas: közelség, hasonlóság, ismerősség. Kultúrközi vizsgálatokban is kimutatták, hogy leggyakrabban a hasonló emberek (attraktivitásban is, de legfőképpen attitűdök tekintetében) esnek szerelembe; hogy az emberek legnagyobb valószínűséggel a közvetlen környezetükből (5 háztömbnyi mikrovilágból!) választanak párt; valamint hogy valakivel minél többször találkozunk, minél több időt töltünk együtt, annál ismerősebb, s ezáltal annál szimpatikusabb lesz – leegyszerűsítve: ha meg akarod szerettetni magad, csak gyakran kell a kiválasztottad környékén sündörögnöd.
Ennyi lenne a nagy titok? Szerencsére nem egészen. Sok kutató ennél többet akart megtudni. Az egyik leghíresebb szociálpszichológus, Buss 33 országban vizsgálta meg a párválasztási preferenciákat. Arra volt kiváncsi, mik azok a legfontosabb tulajdonságok, melyek interkulturális szinten is befolyásolják, kit tartunk vonzónak a másik nem tagjai közül, azaz, hogy milyen is A Tökéletes.
Buss rengeteg kívánatos emberi tulajdonságot rangsoroltatott kutatása résztvevőivel. A legfontosabbaknak ítéltekben igen nagy volt a konszenzus, az eredmények között magas korrelációkat kapott - ki tudott mutatni tehát egyfajta „fajspecifikus mintázatot” a párválasztásban leglényegebb tulajdonságokat illetően, annak ellenére, hogy természetesen talált speciális kulturális jellemzőket.
Világszerte legfontosabb tehát férfinak és nőnek egyaránt, hogy a társa kedves, megértő, intelligens, érdekes személyiségű és egészséges legyen. Volt persze némi különbség a férfi és a női sorrendet illetően, tehát a legfontosabbak közé bejutott még: a jó keresőképesség (a nők óhaja) és a szép külső (a férfiak elvárása).
Lévén belebotlottam egy internetes (tehát közel sem reprezentatív) felmérésbe, gondoltam, érdekes lehet annak eredményeit összehasonlítani a már ismert standarddal.
A velvet női internetes magazin újságírói némileg önkényesen, de nyilván nem teljesen tudatlanul kiválasztottak 12, szerintük nagy valószínűséggel kívánatos férfi (http://velvet.hu/trend/superman1204/) és női (http://velvet.hu/trend/woman1219/) tulajdonságot, és arra kérték olvasóikat, szavazzak ezek fontosságát illetően, 1 és 10 között.
A Tökéletes Férfi tehát a velvet szavazói szerint (http://velvet.hu/trend/fontos1211/) a következő tulajdonságokkal bír:
Legkevésbé fontos, hogy Tudjon főzni (5,22),a Zenei ízlésbeli kompatibilitás (5,84), az, hogy Ne nézzen állandóan focimeccset, de eddze testét (6,20), valamint, hogy Vigyen el minden vasárnap a Margitszigetre, évente kétszer külföldre nyaralni (6,20)
Középmezőnyben végeztek az alábbi kívánalmak:Kedvelje, de legalább viselje el az ember családját, barátait, házi kedvenceit (7,65), Chillout programot szervez, ha úgy látja, hogy túltoltam magam (7,73) (értsd: segít, ha fáradtnak lát), Akarjon családot, gyerekeket (7,93), Lehessen tanulni tőle (legalább 1 területen) (8,43), Ne lepjen félre! (8,95).
A dobogósok: Ápoltság, tisztaság, jó megjelenés (9,05),Lehessen vele hahotázni (9,17), Szexuális kompatibilitás (9,19).
A Tökéletes Nőnek pedig manapság ilyennek kellene lennie a velvet olvasótábora szerint (http://velvet.hu/trend/vumen0106/), a pontszámok növekvő sorrendjében:
Különleges adottságok, elvárások (7,10) (értsd:"Legyen valamiben jobb nálam, ugyanakkor nézzen fel rám azokban a dolgokban, amikben én vagyok a jobb. Fontos, hogy ne érezzem magam hülyének, tehetségtelennek mellette, fontos hogy legyen olyan területe az életnek, ahol tudok neki újat mutatni"), Ne idegenkedjen a házimunkától (7,54), Legyen türelmes (7,97),Nem hisztériás (8,24), Ne legyen ciki társaságban (8,29), Érzelmes, odaadó (8,44), Értelmes, intelligens (8,49), Pozitív beállítottság (8,50), Lehessen vele hahotázni (8,55), Legyen hűséges (8,73), Az ápoltságtól a szexisségig (9,17) (értsd: "A lényeg, hogy legyen csinos és nőies - ne akarjon férfi lenni! - és élvezze, hogy nő!"
Hasonlítsuk össze Buss eredményeivel a kapott mintázatot! Bár első pillantásra távolinak tűnik, ha alaposabban szemügyre vesszük, sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Kedves, megértő, intelligens, érdekes, egészséges. Úgy vélem a fentiek többsége besorolható ezen kritériumok valamelyike alá:
Kedves = vigyen el nyaralni, kedvelje az enyéimet, segítsen, érzelmes és odaadó.
Megértő = az osztozás a humorban például sorolható ide, valamint a türelmes is.
Intelligens = lehessen tanulni tőle, ne legyen ciki társaságban, értelmes, intelligens.
Egészséges = nem hisztériás, ápolt, pozitív.
A többi fontosnak jelölt tulajdonság is érinti egyik-másik főbb témakört (pl a hasonlóság kritériuma mutatkozik meg a zenei ízlés szintjén, vagy a szexuális kompatibilitásban.)
A nők tekintetében a jó keresőképesség is benne van, bár burkoltan: vigyen el nyaralni (kell, hogy legyen miből...). A férfiaknál jellemző külső megjelenés iránti kívánalmak pedig eleve első helyen is végeztek, papírforma szerint.
Elmondhatjuk tehát, hogy bár e felmérés semmilyen szempontból meg nem felelt egy tudományos kutatás igényeinek, mégis, az elvárthoz nagyon hasonló mintázatot eredményezett a másik nemben kívánatos tulajdonságok tekintetében.
