Süvít. Tocsog. Spriccel. Csontig hatol. Brrrr...

Bámulsz ki a busz/villamos ablakán, és érzed, ahogyan lehúz a pokol mélységes bugyraiba a sötétség. Unott, komor emberek zötykölődnek, tolakodnak, sietnek, fecsegnek. Érdektelen.

Koszos, ázott, utcák. Szürke, szánalmas kapualjak. Falanx...... De te vagy a hibás.

Rossz felé nézel. :)

Fel a fejjel!

Aki van olyan szerencsés, hogy munkába/iskolába menet régebbi városrészeken utazhat keresztül, az megmenekül.

Egyszerű.

Nézz felfelé!

Nézd a régi házak homlokzatait. A gazdag ornamentikákat, a kicsiny tornyocskák kecsét, az ünnepélyes kariatidákat, a lenyűgöző timpanonokat.

Nem lehet ellenállni - el kell mosolyodni. Rá kell csodálkozni, szájtátva, mutogatva, mint a kisgyerek.

De pszt!

Ez titok.

Csak te tudod, és én, hogy miért lehet mégis mosolyogva leszállni a buszról egy pocsékszürke, jeges reggelen...