Önsorsrontás-sorozatom második része. Első rész a bűntudatról szól, itt.

Önértékelés. Ezzel a szóval azt próbáljuk lefedni, hogy valaki mennyire gondolja saját magát értékesnek, fontosnak, mennyire érzi azt, hogy helyén van az életben.

Ezt a kifejezést mindenki ismeri, használja, de hadd pontosítsam, hogy számomra milyen jelentéseket hordoz. Tartalmazza a másokkal való kapcsolatunkat, az általános emberi normákhoz való viszonyunkat, emocionálisan megközelítve van egy büszkeség, egy szégyenérzet, egy makacsság komponense, hordozza továbbá a korábbi eredményeinket, a jövőbeli céljainkat is.

Mint azt láthatjuk, igen összetett jelenség s mint ilyen, sok buktatója van.

Leggyakrabban múltunk alakítja ki, hogy milyennek látjuk önmagunkat. Ne feledjük, az önértékelés szubjektív, nincs neki objektív komponense. Egy ember társadalom által elismert "értékét" lehet objektívnak nevezni, és az önértékelése építhet erre is, de nem feltétlenül van közük egymáshoz.

Egy zsarnok atya egy életre megnyomoríthatja sarja lelkivilágát, elhitetve vele, hogy ő értéktelen senki, egy engedékeny, rajongó anya kezei közül pedig általában pökhendi, nagyarcú erőgép kerül ki.

Egyik típus sem az egészséges önértékelés szobra.

Mind a túl alacsony, mind a túl magas önértékelés nagy károkat tud okozni.

Beképzelt. Magas lovon ül. Fennhordja az orrát. A túlzott önértékelésű ember nem csak átgázol másokon, hogy saját érdekeit érvényesítse, de meg is van arról győződve, hogy neki ez istenadta joga, mert ő valóban több, jobb másoknál. Ezek az emberek - különösen, ha pénz és hatalom is van mögöttük - hosszan képesek sikeresen működni tank-üzemmódban. Idősebb korukban azonban bekövetkezhet náluk paradigma-váltás, amikor elkezdik érezni a gyengülést, és más, hozzájuk hasonló, de ifjabb "kiskirályok" nyomulását.

Kár, hogy addigra általában elmarnak maguk mellől mindenkit, aki érzelmileg támogathatná őket életük végén. Bizony nem ritkán halnak meg magányosan, elfeledve. Sarjaik pedig gyakran az alacsony önértékelésűek táborához tartoznak, hiszen szülőként is a hatalmi skilleket használják.

Az alacsony önértékelés sok buktatót rejt, annak ellenére, hogy elsőre veszélytelenebbnek tűnik, mint a nagyarcúság.

Az alacsony önértékelésű ember nem hisz önmagában. Bármilyen tapasztalatai is vannak az életben, ezek őt nem építik, nem erősítik. A sikereit véletlen szerencseként, vagy mások jóakarataként könyveli el, a kudarcait bezzeg önmagának tekinti, azonosítja magával. Sosem érzi úgy, hogy valamit megcsinált, jól csinált. Sosem érzi úgy, hogy készen áll egy kihívásra, "level-lépésre". Háttérbe húzódik, nem képes döntéseket hozni, sem felelősséget vállalni. Bármi is a feladat, ő már az elején elkönyveli a bukást.

Lehet ő szépséges, lehet okos, lehet kimagasló tehetség - ő ezt nem ismeri fel/el, nem fogadja el, nem hiszi el. Nem képes belátni, hogy ő, önmaga, egyedül, immanensen hordozhat valamit, ami jó. Önmagában jót, a külvilág segítsége, beavatkozása nélkül. Az ő életébe jó dolog csak kívülről jöhet, mert neki nincs hite önmagában, s nincs sem teremtő, sem fenntartó ereje.

Persze szeretne ő szép lenni - hát elcseszi az életét plasztikai műtétekkel (emlékszünk, jó csak kívülről jöhet).

Szeretne ő okos lenni - akár évtizedeket is eltölt azzal, hogy mindenféle képzésekre jár. De sosem elégedett az eredménnyel, nem érzi azt, hogy fejlődött, hogy jobbá lett.

Ezek az emberek szépen, lassan, módszeresen elássák önmagukat, még akkor is, ha nagyon magasról indultak (gazdag, befolyásos családból).

Gyakori végzet a drogabúzus, főleg alkoholizmus. Hiszen minden nap egy lúzerrel (mindegy, hogy ki ő, önmaga szemében lúzer) kell farkasszemet nézniük a tükörben. Ugyan, ki bírná ezt józanul? Sokszor lehetetlen, megoldhatatlan élethelyzetekbe kerülnek, mert képtelenek elhinni, hogy van más, van jobb, és hogy ők képesek rá.

Általában hosszas pszichoterápia a kivezető út a saját maguk ásta gödörből.

Jó hír viszont, hogy a hozzátartozók, barátok segíthetnek.

Elsősorban sok dicsérettel és elismeréssel. Fontos, hogy valódi eredményeket dicsérjünk! Ha azért kapná az elismerést, mert szépen megmosta a fogát, hamar visszájára fordulna az "önbizalom-növelési tréning", hiszen ezzel megerősítve látná azt, hogy ő csak ennyire képes.

Lehet dicsérni például egy jól megoldott kényes szituációért (pimasz pénztáros lerendezése, szülinapi buli megszervezése).

A lényeg, hogy minden napra jusson valami pozitív megerősítés, valami, amitől kihúzhatja magát. Hosszadalmas folyamat ez, hiszen a gátak évtizedek alatt épültek fel, lebontani azokat nem kis kitartást, és komoly odafigyelést igényel.